A légzés, mint belső egyensúly: mikor mit érdemes gyakorolni?

Mielőtt ma még egy légzéstechnikát kipróbálsz, tisztázzunk két dolgot.

Az egyik, hogy mi a légzés? A másik, hogy mi a cél, stresszt szeretnél csökkenteni, vagy tisztítani szeretnél?

Nemrég egy hozzám érkező vendég is így kezdte: "kipróbáltam ... légzés(techniká)t, de nem jött be." Én ilyenkor mindig visszakérdezek, mit vártál a technikától?

A légzés nem csak annyi, hogy levegőt veszek. Nem csupán levegőt lélegzünk be és ki, hanem energiát is.
A kínai medicina szerint – ami a shiatsu(siacu) és a do-in háttere is – az elsődleges energiaforrásunk. (A másik kettő a táplálkozás és a vesénkben tárolt ősesszencia.) Belégzéskor feltöltődünk energiával is, a kilégzés során leadjuk a számunkra már felesleges energiát. 

A légzési technikák sokfélék, ami miatt teljesen logikus, hogy egy technika valakinek nem jön be.

Mert nem minden légzésgyakorlat ugyanarra való.
Van, ami tisztít.
És van, ami kiegyensúlyoz.
És van, ami stresszhelyzetben rövid távon leereszt, de hosszú távon már nem biztos, hogy jó társ. (És van számos speciális technika, amelyek ismertetését azokra bízom, akik szakértői.)

Tisztító gyakorlatok

Vannak azok a technikák, ahol hosszabb légzésszüneteket tartanak. Ezeket sokan erősnek érzik, és nem véletlenül. Az ilyen gyakorlatok egyik legfontosabb hatása az, hogy a szervezetet egy rövid, oxigénszegényebb állapotba viszik – és ez támogatja a tisztulást, azt, hogy a sejtek könnyebben elengedjék a salakanyagokat. Használunk ilyent do-in és csikung alatt is.

Csakhogy ha te közben csak annyit szeretnél, hogy megnyugodj, és a feszültséged csökkenjen,
akkor lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás a számodra.
Nem azért, mert veled baj van vagy rosszul csinálod, hanem mert a célodhoz most más eszköz illik.

Stresszoldás hosszú kilégzéssel

Sokan hallják azt, hogy "hosszabbítsd meg a kilégzést, és megnyugszol".
És tényleg: stresszben a légzés gyakran röviddé és kapkodóvá válik, és ilyenkor a kilégzés is könnyen rövidül. A feszültség így ül rá a rendszerre, mint a víz alatt visszatartott levegő.

Ebben az állapotban a hosszabb kilégzés rövid távon olyan, mint amikor kinyitsz egy szelepet.
A test azt érzi: "oké, ki lehet engedni."
És ettől jön az első megkönnyebbülés.

De itt jön a finom rész, amit ritkán tesznek hozzá: nem mindegy, meddig csinálod így.

Egyensúlyvesztés

A taoista szemléletben a légzés, mint már említettem, energiaforrás is. Ha valaki általában véve –  és nem a gyakorlás pár percében, hanem a mindennapokban – tartósan hosszabb kilégzésre áll be, abból idővel lehet energiahiány, kimerültség.

Szóval a hosszú kilégzés stresszre jó lehet, csak időtáv kérdése, és attól válik igazán jótékony eszközzé, hogy mi történik utána.

Én ezért szeretem ezt a sorrendet:

Először pár hosszú kilégzés – csak addig, amíg érzed, hogy a belső feszültség lejjebb megy.
És utána váltás egy olyan ritmusra, ami helyreállítja az egyensúlyt.

Ilyen a "dobozos légzés" is: belégzés – szünet – kilégzés – szünet.
Ebben a belégzés és a kilégzés ugyanannyi ideig tart, és a két szünet is egyforma hosszú. A szünet lehet rövidebb, mint maga a légzés, és ettől lesz a gyakorlat finom és jól adagolható.

Ennek van egy még egyszerűbb változata is: nincs szünet, csak belégzés és kilégzés, de fontos, hogy ugyanannyi ideig. A cél mindkettőnél ugyanaz: kiegyenlíteni a be és ki oldalt.

Mert ha az egyik oldal tartósan túlsúlyba kerül, annak nemcsak a testben van lenyomata. Kicsit átvittebb értelemben ez az élet más területeire is rámutathat.
Aki többet lélegez be és rövidebbet fúj ki, sokszor hajlamos többet várni, többet feszülni, többet "betölteni magába" és keveset adni.
Aki hosszabban lélegzik ki, gyakran könnyebben ad, könnyebben túlad, könnyebben kifárad.
Nem szabály ez, inkább egy finom tükör, és néha nagyon beszédes.

Van még egy apró trükk, ami sokszor segít.

Ha a hosszú kilégzést hasi légzéssel támogatod, úgy, hogy tenyeredet a köldöködre helyezed közben, az egész megnyugvás sokkal gyorsabbá és földeltebbé válik.
A hasi légzés nem azt jelenti, hogy a tüdő lecsúszik a hasba, csak azt, hogy a rekeszizom és a hasfal el tud lazulni, és a tüdő belégzéskor lefelé is tud tágulni, ezzel nagyobb mennyiségű levegőt befogadni. Ettől emelkedik a has, és ettől süllyed kilégzéskor.

És ami a legfontosabb, ezzel figyelem lejjebb költözik. A fejből a has irányába. A folyamatos agyalásból a jelenlétbe.

A keleti hagyományok a köldök mögött található energiaközpontot tantiennek nevezik. Én egyszerűen úgy szoktam mondani: a középpontod. Amikor oda kapcsolódsz, valami csendesebbé válik benned, és sokszor pont ez hiányzik stresszben.

Ha pedig még egy finom réteget hozzáadsz: mielőtt elkezded, nézz fel az égre.
Akkor is, ha bent vagy. Csak emlékeztesd magad arra a tágasságra, ami a plafon fölött is ott van.
Ez a "nyitottságérzet" néha meglepően gyorsan oldja a belső szorítást.

Szóval ha legközelebb egy légzéstechnika nem jön be, ne rohanj tovább a következőbe.
Lehet, hogy nem a technika volt rossz, csak nem tisztáztad előtte, mit szeretnél vele elérni, és mennyi ideig. 

Ha kipróbálnád ezt a sorrendet (pár hosszú kilégzés → dobozos légzés → figyelem a hasba), de jó lenne hozzá egy biztos vezetés, gyere el egy do-in vagy csikung gyakorlásra, ott lépésről lépésre, túlzás nélkül végigvezetlek rajta. Az óra végére feltöltődsz, ellazulsz.

Várlak szeretettel!

Eszter