Csikung vagy do-in? Ugyanaz az alap, mégis más.

Van az a pillanat, amikor valaki óvatosan megkérdezi tőlem: "Eszter, a csikung és a do-in nem ugyanaz?"
És én ilyenkor mindig mosolygok, mert a válasz egyszerre igen is, meg nem is. Pont ez benne az izgalmas.
Mert miközben ugyanarra a mély, taoista filozófiai alapra épülnek, mégis egészen más módon szólítják meg működésünket. És ha ezt egyszer megérted vagy inkább: megérzed, onnantól sokkal könnyebb lesz eldönteni, neked melyik a jobb, vagy mindkettőbe beleszeretsz, mint én, és együtt, egymást kiegészítve is tudod használni.

De mielőtt választanánk, nézzük meg, mi az, ami közös bennük.

Mindkettő ugyanazt jelenti, csak más nyelven

A csikung szó így írva a magyar nyelv szabályait követi. Ha az angol nyelvű változatot nézzük - chi kung - már látszik, hogy két részből áll.
A "chi" jelentése, most egyszerűség kedvéért, életerő.
A "kung" pedig az a munka, gyakorlás, aminek hatására valami jobb minőségűvé válik bennünk. Vagyis a csikung egy olyan belső munka, amitől az életerőnk, életenergiánk és vele együtt az egész életünk jobb irányba változik.

A do-in jelentése pedig: az életenergiát magunkba vezetni.
Ha ezt a két mondatot egymás mellé teszed, érezhető, hogy ha nem is ugyanarról, de nagyon hasonló dolgokról beszélünk.
Mindkettő arról szól, hogy van bennünk valami energia, ami rendezhető.
És hogy a figyelem, a tudatosan végzett mozdulat és a légzés összekapcsolása képes visszahozni bennünket önmagunkhoz.

A filozófiai háttér is közös.
Taoista szemlélet: nem megjavítani akarunk valamit, hanem visszarendeződni egy természetesebb állapotba.
Ezért van az, hogy mindkettőben ott van a lassítás. Ott van a befelé figyelés. És ott van az a furcsa, mégis ismerős élmény, amit sokan így írnak le:
"Mintha megérkeztem volna."

És itt jön az első csavar.
Mert bár a közös gyökér ugyanaz, a két út mégsem ugyanúgy hat.

Miért tűnik a do-in gyorsabbnak?

A do-in sokszor olyan, mintha a tested azt mondaná a végén: "Köszönöm. Erre volt szükségem."

Nem azért, mert a do-in azonnali megoldás, hanem mert a testben sokszor kézzelfoghatóbb, gyorsabban megjelenő változásokat érzünk:

• könnyebb, szabadabb mozgás,
• könnyebb, mélyebb légzés,
• nyugodtabb, összerendezettebb közérzet.

A do-in órákat rövid relaxációval zárjuk. Azt látom, hogy még azok is, akik nehezen lazulnak el, a itt mégsem jelent nekik problémát, mert az elme addigra már ellazult egy kicsit. És amikor az elme ellazul, a test enged és az idegrendszer is sokkal könnyebben követi.

Ezért mondom sokszor: a do-in egy nagyon szelíd mozgásforma.
Különösen akkor, ha valaki mozgékonyabb, "jangosabb" típus, és a csendhez előbb mozdulaton keresztül jut el.

De akkor mi a csikung titka? Miért van az, hogy sokan csikung után nem csak azt mondják, hogy jobb a közérzetük, hanem azt is, hogy valami megváltozott bennük?

Csikung: nem csak érzés – megértés is

A csikungot valahogy megérezni kell. És ez az a pont, ahol sok kezdő először kicsit megilletődik.

A csikung nálam nem csak mozgás.
A mozdulatok mögötti elvek, a figyelem irányítása, a belső összerendeződés logikája és a meditációs gyakorlatok is hangsúlyt kapnak. És igen: elsőre, kezdőként sok lehet az új információ. Ahhoz, hogy az új információk, gyakorlatok rutinná, életformává alakuljanak gyakorlásra és időre van szükség.

Mégis, szinte kivétel nélkül azt tapasztalom, hogy a kezdők a végén így fogalmaznak:
"Jól éreztem magam."
"Meglepődtem, mennyi testérzetem volt közben."
És már néhány heti gyakorlás után ezt is hozzáteszik:
"Egész héten jobb lett az energiaszintem."

A csikungnak van egy sajátos útja. Ahogy az energiaszint növekszik, úgy változik az energiaérzékelés is. Fokozatosan hangolódunk egy finomabb érzékelésre és ezzel együtt jön valami más is: egyfajta belső megértés, önmagunké és talán az életé is. Nem fejben okoskodva, inkább úgy, hogy egyszer csak összeáll bennünk valami.

És itt jön a második csavar.
Mert sokan azt hiszik, hogy csikung nagyon elvont, do-in pedig egyszerű torna.
Pedig a valóság ennél sokkal emberibb.

Jin és jang: két külön út ugyanoda

Vannak jin típusú emberek.
Akik könnyebben lelassulnak.
Akiknek jól esik egy helyben lenni.
Akik eleve jobban szeretnek befelé figyelni, és a csendben találják meg magukat.

És vannak jang típusú emberek.
Mozgékonyabbak.
Pörgősebbek.
Néha látszólag energikusabbak, valójában viszont sokszor pont ők azok, akik nehezebben állnak le.
Nekik gyakran a mozgás az ajtó.
A mozgáson át jutnak el oda, hogy megérkezzenek önmagukhoz.

Ezért van az, hogy sok jang tipusú embernek elsőre a do-in lesz a szerethetőbb.
És sok jin tipusú ember a csikung csendesebb részeiben találja meg gyorsabban azt, amit keres.

De ettől még nem jobb vagy rosszabb az egyik vagy a másik módszer. Csak más. 

És most figyelj, mert itt van az a mondat, amit jó lenne tényleg elvinni magaddal:
mindkettő ugyanoda visz, csak más úton.

Ha van egy irány, amit célzottan támogatnál

A csikungban nem problémákkal dolgozunk.
Nem arról szól, hogy egy konkrét tünetre fókuszálunk, hanem arról, hogy az egész rendszered működése rendeződik. Így a tested természetes folyamatai könnyebben tudnak működni. Növeli az energiaszintet és minden szinten fejleszt.

A do-in viszont – főleg az öt elem szemléletével – tud adni egy finomabb iránytűt.
Mert az öt elem diszharmóniája gyakran érzelmi és testi jelzéseken keresztül is megmutatkozik.
És ha valaki megosztja velem, hogy milyen élethelyzetben van, milyen irányban szeretne támogatást, akkor meg tudjuk találni, hogy melyik elemhez érdemes nyúlni, és milyen do-in gyakorlatok segítenek harmonizálni.

És igen: sokszor a legjobb az, amikor a kettő összeér. Amikor az energiaszintet építjük és mellette finoman, célzottan harmonizálunk.

De mielőtt valaki hátradőlne, hogy "na jó, akkor majd néha csinálok belőle valamit", van még egy rész, amit muszáj kimondani.
Mert ettől lesz őszinte a kép.

Egyik sem instant. A kulcs a rendszeresség.

A do-in is adhat gyorsabb, kézzelfoghatóbb élményt.
A csikung is adhat azonnali nyugalmat vagy feltöltődést.
De ha nincs rendszeresség, akkor egyik sem lesz hosszú távú kapaszkodó.

A rendszeresség nem azt jelenti, hogy mindig mindent végig kell csinálni.
Sőt.

A rendszeresség sokszor azt jelenti, hogy visszatérsz.
A testedhez.
A légzésedhez.
Önmagadhoz.

Lehet, hogy csak 5 perc.
Lehet, hogy 10.
De ha a visszatérés megtörténik, akkor valami elkezd épülni.

És itt ér össze a csikung és a do-in a legmélyebben:
mindkettő egyfajta öngondoskodó kapcsolat.
Nem teljesítmény.
Nem edzés.
Hanem egy belső rend visszaidézése.

Honnan fogod tudni, melyik a tiéd?

Lehet, hogy te inkább a csend felől érkezel.
Lehet, hogy te inkább a mozgás felől.
Lehet, hogy ma egyikre van szükséged, holnap a másikra.

És lehet, hogy a legnagyobb ajándék az lesz, amikor rájössz:
nem kell választanod örökre.
Elég, ha most jól választasz.

Ha szeretnéd, hogy segítsek könnyebben eligazodni, írj rám:
pár mondatból, abból, ahogy leírod magad, általában már látszik, melyik út lesz neked az első.
És ha megtaláltad… a többi sokkal könnyebben megérkezik.

Mert a lényeg végül nem az, hogy csikung vagy do-in, hanem az, hogy visszatalálsz-e önmagadhoz.

Jó egészséget kívánok!

Eszter