Egy álom valóra vált - tábor Alsómocsoládon

Vannak álmok, amik nem hagynak nyugodni. Amik akkor is ott motoszkálnak bennünk, amikor még fogalmunk sincs, hogyan válthatnánk őket valóra.

Így volt ez velem is, amikor tavaly ősszel először jártam Alsómocsoládon. A hely varázsa, a tér nyugalma, a táj szépsége azonnal megérintett. Valami bennem azt súgta: ide egyszer csikung tábort kell hozni.

Nem volt még tapasztalatom ilyen szervezésben, de az álom erősebb volt a kétségeknél.
És most, visszanézve erre a múlt hétvégére, mély hálát és csendes büszkeséget érzek. Megvalósult. Nemcsak a tábor, hanem az álom is. Mert nemcsak elindultunk együtt egy belső úton, hanem valóban történt valami: valami gyógyító, megmozgató és felemelő.

Alsómocsolád varázslatos energiája most nemcsak engem hívott vissza – hanem egy elmélyülésre, töltődésre vágyó kis közösséget is. A táborban együtt gyakoroltunk, tanultunk, lazítottunk, nevettünk, és időnként könnyeket is hullattunk – mert a belső megélések mindig mély nyomot hagynak. Voltak testi oldódások, érzelmi átlényegülések, áttörések, felszabadult felismerések… és csendes gyógyulások.

A csikung gyakorlások során visszatértünk önmagunkhoz. Mozdulatban és mozdulatlanságban, légzésben és figyelemben, térben és kapcsolódásban. A testünk emlékezett, a lelkünk megkönnyebbült.

És miközben dolgoztunk magunkon, a természet is dolgozott értünk: a tópart, a napfény, a zöld minden árnyalata az erdőben, a friss levegő – mintha mind azt suttogták volna: "Itt jó lenni. Itt lehet lenni. Itt lehet gyógyulni. Itt lehet újrakezdeni."

A legnagyobb kincset azonban mégis az emberek adták. Az a nyitottság, elfogadás és finomság, amit mindenki hozott magával. A közös ritmus, amit együtt alakítottunk ki. A tér, amit együtt tartottunk meg egymásnak – szavak nélkül is. A szívből jövő figyelem, a támogató jelenlét, az együtt-lét valódi öröme.

Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, aki bízott bennem, és bízott önmagában is annyira, hogy elinduljon ezen az úton.

Most jönnek majd a résztvevők visszajelzései – hogy ne csak az én szavaimból, hanem az ő szívük hangjából is megszülessen ez az élmény újra...

"A panellakás és az irodai munka után igazi Kánaán volt a tóparti szabadság és alkotás. Köszönöm, hogy a csoport befogadott. Szeretek veletek lenni, ha a csikung nem is az én világom, elfogadtok ezzel együtt. Még kihasználva az utolsó perceket is a tóillatból, lemaradtam a zárásról. Elnézést kérek azoktól, akiktől személyesen nem köszöntem el. Ezúton puszi Nektek. Folyt. köv." - Kata

"Csodálatos környezetben, csodálatos élmények. Hatalmas Energiák, feltöltődés. Barátságos társak, együtt töltött kellemes órák, percek. Nagyon jó volt veletek Alsómocsoládon! Már holnap újra visszamennék…" - Ili

"Inspiráló környezetben olyan kedves emberekkel vettem magam körül, hogy a négy nap gyorsan elröppent. A gyakorlatok pozitív hatásúak voltak, serkentették a szellemi valamint az érzelmi aktivitásomat. Nagyon tetszettek az érzékelést erősítő feladatok. Az orgonszoba gyógyerejét itthon hiányolom! Köszönöm a kedves sofőr és szobatársnő, Vali személyét, hogy megismerhettem. Egymásra hangolódtunk, de szerintem mindannyian." - Évi 

"Nagyon jól kipihentem magam ami olykor azért fontos. A do-in nagyon jól esett és nagyon jót tett a derekamnak. Annál jobb csak a rétes volt..." - Tamás

"Jó volt, kevés volt.. jó értelemben." - Vali

 "Nagyon jó volt a tábor, köszönöm, hogy ott lehettem veletek!" - Tibi

"Szervusztok! A csikung táborról szólnék néhány szót. Először is nagy nagy köszönet az Eszternek az áldozatos szervezésért és a rendkívül kellemes kivitelezésért. Csodálatos, energiákban gazdag helyszínen "pihenhettünk", gyűjthettük és nemesíthettük a csit. Ezt nagyon jól kiegészítette a do-in mozgássorozat. Nagyon jó volt a társaság is. Most végre lehetőségünk volt kötetlenül beszélgetni, egymást jobban megismerni. Köszönöm mindnyájatoknak ezt a pozitív hangulatot, a kellemes napokat. A csi legyen veletek!" - Gyula

"Jól éreztem magam, jövőre is elmennék!" - Marika 

Már megvan a jövő évi időpont. Folytatjuk!