Gondolatok az elfogadásról

Mi az elfogadás? - És mi nem az?

Mostanában több beszélgetésben is előkerült az elfogadás – de mit is jelent valójában?

Sokszor tapasztalom, hogy összekeverik az egyetértéssel. Ez könnyen vezet belső ellenálláshoz, mert azt hisszük, hogy ha elfogadunk valamit, akkor azt helyeselnünk is kell. Pedig ez nem így van.

Egy másik gyakori félreértés – talán a női lélek működéséből fakad – az, amikor szeretetből, gondoskodásból meg akarjuk "javítani" a másikat. Úgy akarjuk segíteni, támogatni, hogy ő nem is kérte. Magam is működtem így régebben, és eddig főleg nőktől hallottam ezt a dinamikát. De ez sem elfogadás.

Az elfogadás csupán egy belső hozzáállás: amikor valamit – legyen az egy helyzet, érzés, másik ember vagy önmagunk egy része – úgy engedünk be a tudatunkba, ahogy van. Ellenállás, elutasítás vagy megváltoztatási szándék nélkül.
Ez nem azt jelenti, hogy egyetértünk vele, vagy hogy tetszik, amit tapasztalunk. Inkább azt, hogy elismerjük a valóságát, jelenlétét – és ezáltal teret adunk a mélyebb megértésnek, elmozdulásnak vagy gyógyulásnak.

Elfogadás az, amikor nem küzdök azzal, ami van – hanem kapcsolódni kezdek hozzá.

Az elfogadás a változás kulcsa. A belső harc – elfojtás, tagadás, ellenállás – csak fenntartja a feszültséget. Amint elfogadom azt, ami van, szabaddá válok, és már lehetőségem van dönteni: hogyan lépek tovább?

Ha önmagamról van szó, az elfogadás felszabadít a kényszerek és a belső feszültség alól. Dönthetek: együtt élek vele – vagy megváltoztatom. De akárhogy döntök, belül béke lesz.

Ha pedig másik emberről van szó, az elfogadás annak az elismerése is, hogy mindenki szabad abban, hogyan él. Ez nem azt jelenti, hogy egyetértek vele – hanem azt, hogy nem akarom őt megváltoztatni. És ez gyakran nehéz, különösen, ha olyan emberről van szó, akit szeretünk, és azt gondoljuk, rossz irányba halad...
De az az ő útja.

Az elfogadás a jelen pillanathoz való békés kapcsolódás. Egyben része a tudatos határhúzásnak is – hiszen szabadságunk van abban, hogy mit engedünk meg másoknak velünk szemben. És ez már egy másik, mély téma...

Ha most magadra ismertél, vagy megérintett benned valami, engedd, hogy leülepedjen. Ha szeretnél ebben a témában mélyebben kapcsolódni önmagadhoz, szívesen kísérlek az utadon.

Keress bizalommal!

(A kép saját.)