Kiégés? Hogyan előzd meg vagy indulj el belőle kifelé önmagadért?

"Kell egy kis áramszünet időnként mindenkinek…" – szól a nóta. És milyen igaz. A kiégés nem egyik napról a másikra történik. Sokszor alattomosan kúszik be a mindennapokba, ahogy napról napra egyre kevésbé vagyunk jelen önmagunkban, az életünkben. Egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy semmi nem hoz már igazi örömöt, minden csak kötelesség, teljesítendő feladat. Kifelé még erősek vagyunk – de belül elfogyott valami.

Tudom, miről beszélek. Volt idő, amikor én sem figyeltem eléggé magamra. A segítői hivatásban ez különösen nehéz, hiszen mások testi-lelki harmóniájával dolgozunk nap mint nap. De pontosan emiatt lenne különösen fontos, hogy magunkkal is foglalkozzunk.

Tisztán emlékszem arra a pillanatra, amikor rádöbbentem, mekkora bajban vagyok. A testem, a lelkem, az egész rendszerem jelezte – de sokáig nem akartam meghallani. Nehéz volt segítőként belátni, hogy most én szorulok segítségre. Hogy nem gyengeség, hanem felelősség felismerni: elfáradtam.

Most már tudatosabban figyelek. Nem akkor, amikor már baj van – hanem jóval előbb. Épp ezért voltam most egy hét szabadságon. Nem nyaralni, nem elmenekülni – hanem megelőzni. Időt adni magamnak. Levegőt venni. Visszakapcsolódni.

Mi az, ami téged tölt?

Erre nincs egyértelmű válasz. Mert ahány ember, annyiféle töltődés. A személyiséged is meghatározza, hogy mi az, ami neked igazán jót tesz.

Én például kissé introvertált vagyok. Számomra a természet az a tér, ahol újra tudok kapcsolódni. Egy erdő, egy fa, a szél, a víz mozgása – csendben, magamban – ez tudja visszahozni a belső egyensúlyt.
Ha te inkább extrovertált vagy, lehet, hogy pont az élettel teli, zajosabb, lendületesebb helyzetek kapcsolnak vissza – egy táncos esemény, egy koncert, egy közösségi program. A lényeg nem a forma, hanem az élmény: tölt-e vagy tovább merít?

A kiégésből nem lehet egyetlen technikával "kigyógyulni". De lehet tenni érte – lépésről lépésre, szelíden, magunkra figyelve. A legjobb természetesen megelőzni.

Lélegezz fel – kívül és belül

Ha megteheted, mozdulj ki. Szó szerint. Akár csak egy kis időre, de hagyd a munkát magad mögött. Kapcsold ki a telefont, tedd félre a naptárat, engedd el a teendőket.
Nem kell messzire menni – néha elég csak kilépni a mókuskerékből, és újra kapcsolódni az "itt és mosthoz", jelen lenni önmagad számára.

Nézz körül: mi az, ami most hív?
Mi az, ami meg tudja állítani benned az időt – legalább egy pillanatra?

Amikor nem a világ elvárásai szerint működsz, hanem a saját ritmusodban lélegzel – ott kezdődik a visszatérés. Önmagadhoz. Az életedhez. Az egyensúlyhoz.

Ha úgy érzed, jó lenne ehhez egy kísérő, aki segít újrahangolni a belső világod, szeretettel várlak – legyen szó do-inról, shiatsuról vagy más támogató technikámról.
Néha már az is elég, ha valaki jelen van veled, amikor te újra megtanulsz jelen lenni magaddal.

Adj magadnak időt, figyelmet, törődést - megérdemled!