Mit adott nekünk ez az egy hónap csikung? – Évzáró gondolatok a „Kapcsolódj önmagadhoz” után

Tegnap este tartottuk az idei év utolsó csikung óráját. Hazafelé menet meghittség, hála és egy nagyon mély, csendes bizonyosság volt bennem: ez egy jó irány.

Pont egy hónapja találkoztunk először ebben a formában, a "Kapcsolódj önmagadhoz" bemutató órán. Azóta hétről hétre együtt gyakoroltunk – régiek és újak, különböző életkorú, különböző élethelyzetű emberek egy térben. És most, az utolsó óra végén feltettem a kérdést:

"Mit adott nektek ez az egy hónap?"

A válaszokból sok minden visszaigazolódott abból, amit én is érzek.

"Örömmel jövök, nyugodtan megyek"

Az egyik új csoporttag – egy férfi – azt mondta, hogy örömmel jön és nyugodtan megy haza az órákról.
A felesége pedig arról számolt be, hogy ő is mindig örömmel indul el csikungozni, és hálát, örömöt érez magában a gyakorlás közben és után.

Otthon beszélgetve azt vették észre, hogy egész héten energikusabbak, amióta járnak. Nem feltétlenül kevesebb a feladat, nem könnyebb az élet – egyszerűen más az, ahogyan benne vannak a napjaikban.

Egy másik új csatlakozó úgy fogalmazta meg, hogy az energia érzékelésében még nem jártas, de a mozgásos részek nagyon jót tesznek a testének. Azt is hozzátette, hogy az elméjét lecsendesíteni még idő, de érzi, hogy jó úton jár.

Ez fontos visszajelzés: nem kell "szakértőnek" lenni, nem kell azonnal mindent érezni vagy érteni. Elég, ha érzed, hogy jobban érzed magad tőle – a többi lassan úgyis kibomlik.

Régi rendszer, új irány – hogyan férnek össze?

A csoportban vannak olyanok is, akik évek óta csikungoznak, csak eddig egy másik rendszerben, ahogy én is. Nekik az elmúlt hónap átállást jelentett: új mozdulatok, más hangsúlyok, másfajta magyarázatok.

Nagyon fontosnak tartom, hogy nem utasítjuk el a régi rendszert. Sőt:

• használjuk tovább a korábbi gyakorlatokat is,

• amit át tudunk hozni, azt beépítjük ide is.

Ami számomra különleges ebben az "új irányzatban", hogy minden egyes alkalommal, amikor tanítom, valamit a régi rendszerből is jobban megértek.

Nehéz pontosan szavakba önteni, de valahogy úgy érzem: amikor közelebb kerülünk a lelkünkhöz a csikung segítségével, és a különböző részeink elkezdenek együttmozdulni vele, egyre természetesebben bukkannak fel bennünk a hála, a csendes öröm, a boldogság és a belső béke pillanatai.

Az egyik új csoporttag, Ági ezt hétről hétre így fogalmazza meg:
hatalmas örömet, hálát és szeretetet él meg a gyakorlás közben.
És ez tulajdonképpen a csikung lényege.
Nem a mozgás önmagáért, nem a forma, nem a "külseje" a gyakorlatnak – hanem az, hogy ebbe az állapotba megérkezzünk.
A többi "csak" módszer.

Mit látok én a körben?

Oktatóként azt érzem, hogy ez az egy hónap nem csak testben hozott változást, hanem a megértésben is.

• Van, aki a mozgás során csendesedik le – a testének esik jól, hogy végre nem rohan, nem feszít, hanem lélegzik, áramlik.

• Van, aki már a csendes csikung gyakorlatok alatt is átél egy mély nyugalmat, belső elcsendesedést.

Én úgy látom, hogy ez a fajta gyakorlás nemcsak önmagunk megértését segíti, hanem egy picit a világ megértését is.
Ahogy rendeződünk belül, másképp nézünk az emberekre, a helyzetekre, a nehézségekre is.

Nem lesz tőlük "tökéletes" az élet, de valami kisimul:
mintha belül több lenne a tér, a levegő, a nyugalom.

Mit üzennék annak, aki még csak kívülről figyel?

Van, aki már régóta nézi a posztokat, hall a csoportról, látja a képeket, de még nem jött el. Talán bizonytalan, talán túl fáradt, talán azt gondolja,
"ez nekem tl bonyolult",
"nekem erre nincs időm",
"nálam ez biztosan nem működne".

Ha most egy mondatban kellene megfogalmaznom, mit üzennék, akkor ez lenne az:

Engedd meg magadnak, hogy egy kicsit lelassulj, megnyugodj, elcsendesedj. Minden más innen indul.

A mai világban állandó az inger, a zaj, a rohanás.
A csikung számomra és sokak számára a csoportban egy olyan tér, ahol ebből egy időre ki lehet lépni.
Ahol nincs teljesítménykényszer, nincs elvárás, hogy "jól csináld", csak az a kérdés:
most ebben a pillanatban tudsz-e egy kicsit jelen lenni önmagad számára.

Egy gyakorlatsort megismertünk. Most három hét szünet következik az órákban.

Nem gyakorlunk együtt a teremben, de ez nem jelenti azt, hogy "megáll" a folyamat.

Arra hívlak, hogy

• vidd magaddal az ünnepekbe azt a csendet, amit az órák végén éreztél,

• engedd meg magadnak, hogy néha csak ülsz egy kicsit csendben,

• és ha eszedbe jutnak a mozdulatok, nyugodtan használj belőlük egy-egy apró részletet otthon is.

Január 5-én találkozunk újra a teremben.
Én addig is viszem magammal a tegnap esti kört: a tekinteteket, a mosolyokat, a kimondott mondatokat, a csendeket az óra végén.

És hálás vagyok érte, hogy egy ilyen úton kísérhetlek benneteket – és közben én magam is tanulhatok, érthetek, integrálhatok tovább.

Ha megszólított ez az egy hónap, ha azt érzed, jó lenne végre egy olyan tér, ahol lelassulhatsz, megnyugodhatsz és kicsit közelebb kerülhetsz önmagadhoz, akkor szeretettel várlak a januárban folytatódó csikung alkalmakon Székesfehérváron.

A csoporthoz folyamatosan lehet csatlakozni – nem kell "tudni" semmit előre, elég, ha nyitott vagy egy kicsit jobban jelen lenni magadnak.

Ha érdekel a folytatás, vagy szeretnél értesítést kapni a januári időpontokról, írj üzenetet, vagy keress a +36 20 460 4328 számon.

Jó gyakorlást kívánok!

Eszter