Nem az étel a kérdés, hanem az, amit már nem tudsz feldolgozni

Amikor a tested reagál, ritkán csak az ételre reagál. Gyakran arra is, amit már régóta próbálsz lenyelni, megemészteni, elviselni. 

Ez egy történet a vékonybélről, döntésekről és belső tisztánlátásról.

A múlt heti do-in órámon történt egy beszélgetés, ami ezt a gondolatsort megfogalmazta bennem.

Egy teljesen hétköznapi kérdés

Az órán részt vett egy új gyakorló, aki sokat mozog, ő maga is tart mozgásos foglalkozást, egy aktív nő. Az a típus, aki hisz a mozgásban, a testtudatosságában, és abban, hogy az egészség kulcsa nem kívül van, hanem bennünk.

Az óra végén megkérdezte:

"Betegség esetén lehet célzottan do-in gyakorlatokat végezni?"

A rövid válaszom az volt: igen.
A hosszabb viszont már árnyaltabb.

Elmesélte, hogy szerinte hisztamin-intoleranciája van, többféle étel okoz nála panaszt.
Rákérdeztem: van-e erről orvosi diagnózisa. Nem volt, saját megfigyelés alapján jutott erre.

Majd hozzátette:

"Úgy tudom, a vékonybél termeli a hisztamint, ezért nekem csak vékonybélre való gyakorlatokra lenne szükségem."

Itt vált számomra fontossá, hogy egy kicsit hátrébb lépjünk.

Mielőtt gyakorolni kezdenénk

Az első dolog, amit ilyenkor mindig elmondok: ha komoly testi tünetekről van szó, jó, ha van mögötte orvosi kivizsgálás.
Ez nem hitkérdés, hanem biztonság.

A másik pedig – és ezt már nemcsak neki, hanem minden hasonló helyzetben lévő nyitott embernek mondom – a táplálkozási napló.

Nem divatból. Nem megszállottságból. Hanem azért, mert ez az egyik legerősebb önismereti eszköz. És nagy valószínűség szerint az orvos is fogja kérni.

Egy fontos pontosítás: mit is jelent valójában a hisztamin-intolerancia?

Itt szeretnék egy pillanatra megállni, mert a "hisztamin-intolerancia" kifejezést ma nagyon sokan használják és nem mindig pontosan ugyanarra gondolunk alatta.

A hivatalos orvosi megközelítés szerint a hisztamin-intolerancia nem klasszikus allergia, hanem egy lebontási probléma.
A hisztamin egy természetes anyag, ami mindannyiunk szervezetében jelen van, és fontos szerepe van többek között az emésztésben, az immunreakciókban és az idegrendszeri folyamatokban.

Normál esetben a felesleges hisztamint a szervezet lebontja, elsősorban egy enzim segítségével, amely a vékonybél nyálkahártyájában termelődik. Vagyis a hisztamint a vékonybél nem termeli, hanem lebontja.
Ha ez az enzim – különböző okok miatt – nem működik megfelelően, akkor a hisztamin felhalmozódhat, és olyan tüneteket okozhat, amelyek nagyon hasonlítanak az allergiás reakciókra.

Fontos hangsúlyozni:
- ez nem egy egységes, mindenkinél azonos állapot,
- és jelenleg nincs egyetlen laborvizsgálat, amely önmagában biztos diagnózist adna.

Miért kerül elő ilyenkor újra és újra a vékonybél?

Az orvosi kutatások egyértelműen alátámasztják azt, amit a keleti szemlélet régóta mond: a vékonybél állapota kulcskérdés. A hisztamint lebontó enzim döntően itt termelődik, ezért minden olyan állapot, ami a vékonybél nyálkahártyáját megterheli vagy irritálja, hozzájárulhat a problémához.

Ilyen lehet például:

• tartós bélrendszeri gyulladás,

• felborult bélflóra,

• vékonybél-bakteriális túlnövekedés,

• krónikus stressz,

• vagy hosszabb ideje fennálló emésztési túlterhelés.

Vagyis sok esetben nem maga a hisztamin a főgonosz, hanem egy összetettebb emésztőrendszeri egyensúlyvesztés egyik következménye.

Ez számomra azért fontos, mert nagyon gyakran látom, hogy az érintettek egyetlen szervre vagy egyetlen címkére próbálnak fókuszálni, miközben a test rendszerben gondolkodik.

Diagnózis helyett megfigyelés és felelősség

A hivatalos orvosi álláspont szerint a hisztamin-intolerancia megállapítása több lépcsős folyamat:

• részletes kikérdezés,

• más betegségek kizárása,

• étel–tünet összefüggések megfigyelése,

• és csak kiegészítésként laborvizsgálatok.

Ez pontosan egybecseng azzal, amit én is képviselek: a test megfigyelése nem kiváltható gyors válaszokkal.

Ezért tartom különösen értékesnek a táplálkozási napló vezetését.
Nem azért, hogy listákat gyártsunk "jó" és "rossz" ételekről, hanem azért, hogy megtanuljunk újra kapcsolatba lépni a testünk visszajelzéseivel.

És itt kapcsolódik össze a nyugati és a keleti szemlélet.

Miért nem elég csak vékonybél meridián gyakorlatokat végezni?

Energetikai szinten a vékonybél a tűz elem jang szerve.
Ha itt tartós kibillenés van, akkor az nem marad elszigetelt.

A test először az érintett elemen belüli párszervet, ez esetben a szívet próbálja bevonni az egyensúly helyreállításába.
Ha ez nem elég, akkor bekapcsolódik:

• a tápláló elem,

• majd a kontrolláló elem is.

Majd a tartós egyensúlytalanság hatással lesz arra az elemre is, amit neki kell(ene) táplálni és arra is, amit kontrollál. Ezért van az, hogy egy hosszabb ideje fennálló vékonybél probléma esetén szinte mindig több elem érintett, még akkor is, ha a tünetek elsőként a vékonybél területén jelentkeznek.

A do-in gyakorlásban ezért törekszem arra, hogy:

• az aktuálisan érzékeny terület több figyelmet kapjon,

• de ne szakadjon le a teljes rendszer támogatásáról.

Rövid idő alatt fókuszálhatunk.
Hosszabb távon egészben érdemes gondolkodni.

Emlékeztető

A hisztamin-intolerancia vagy más vékonybelet érintő diszharmónia nagyon gyakran nem egy hiba, hanem egy jelzés.

A test azt üzeni: "Túl sok mindent kell egyszerre feldolgoznom."

Ételeket. Információkat. Érzelmeket. Elvárásokat.

És ilyenkor nem gyors megoldásokra van szükség, hanem lassú, tudatos változtatásokra.

Mozgásban. Figyelemben. Ételben. Rendszerben.

A táplálkozási napló nem az ételekről szól, hanem rólad.

Ideális esetben:

• tudod, mit ettél (alapanyag, fűszer, elkészítés módja),

• és leírod, hogyan hatott rád.

Nemcsak testileg:

• volt-e diszkomfort érzés,

• fáradtság,

• fejfájás,

• puffadás,

hanem érzelmileg is:

• levert lettél,

• túlpörögtél,

• ingerült voltál,

• vagy épp ellenkezőleg: megnyugodtál.

Egy-két hónap alatt nagyon tisztán kirajzolódik, mely ételeket "szereti" a tested – és melyeket nem.

És igen: vékonybél-probléma esetén sokszor nincs kerülőút. Ami nem támogat, azt egy időre vagy néhányat véglegesen el kell engedni.

Egy fontos határ

Nem vagyok táplálkozási szakértő.
Amit mondok, az saját tapasztalatom, mozgástanításból adodik.

A mai élelmiszer-kínálat – még ha jogilag megfelel is – gyakran nem igazán tápláló.
Nem feltétlenül maga az étel rossz, hanem az, amivé lett a nagyüzemi termelés által.

Érdemes ebben a témában tájékozódni, kutatók, orvosok előadásait hallgatni,
és saját tapasztalatot gyűjteni.

Néhány név ajánlóként, a teljesség igénye nélkül:

• Prof. Dr. Bardócz Zsuzsanna
• Mester Károly
• Dr. Guseo András

Több évtizede kutatják a témát, és persze sokan mások is.

A tested reakciói nem ellenségek, a tested sem ellenség, nem gyötörni akar téged, információt ad arról, hogy mi zajlik belül.

Ezért nem dolgozunk csak "egy szervre"

A do-in gyakorlás során a teljes energiarendszer harmonizálása a cél.

Természetesen lehet, sőt érdemes is több figyelmet adni annak az elemnek, amely éppen a legérzékenyebb. De hosszú távon nem érdemes a többit kihagyni.

Ha csak pár perced van, dolgozz a legégetőbb területtel.
Ha több időd van, add meg a testednek az egészre hangolódás lehetőségét.

Zárásként

A vékonybél nemcsak az emésztésről szól.
Hanem arról is, hogy:

• mit engedsz be,

• mit tartasz meg,

• és mit vagy végre hajlandó elengedni.

A tested nagyon őszinte ebben. A kérdés csak az, meghallod-e időben.

Ha ez az írás megszólított, valószínűleg te is azok közé tartozol,
akik nem egyetlen szervben, hanem összefüggésekben gondolkodnak.

A do-in gyakorlás számomra nem megjavítás, hanem finom újrahangolás –
a testtel való együttműködés tanulása, mozgáson, figyelmen és jelenléten keresztül.

És ha valaki nemcsak gyakorolni szeretne, hanem személyes érintéssel támogatott folyamatra vágyik, akkor a shiatsu kezelés is lehet egy út: csendes, figyelmes, a teljes rendszerre ható kapcsolódás.

Mindkettő akkor működik igazán, ha időt adunk neki, és nem gyors megoldást várunk tőle.

Jó egészséget kívánok!

Eszter